Szilveszter éjjelén soha nem látott vihar sújt le Kalifornia északi részére. San Francisco csendes kertvárosának utcáit kidőlt fák, megrongálódott otthonok szegélyezik. Ám a romokon három ember közt örök barátság szövődik.
Felesége halála után Quinn Thompson világkörüli útra készül új vitorlásával. Meggyőződése, hogy múltbéli bűneiért csak úgy vezekelhet, ha felszámolja régi otthonát és magányosan éli le hátralévő éveit.
Maggie Dartman, a férfi szomszédasszonyát szintén bűntudat gyötri. Nem tudja feldolgozni kamasz fia halálát, önmagát hibáztatja, amiért a súlyos depresszióba szenvedő fiú végül öngyilkos lett.
Jack Adam, a fiatal ács élete legfontosabb megbízatását kapja Quinn Thompsontól, majd hamarosan Maggie Dartmannál is munkát vállal. Ám az ő élete is titkot rejteget.
Ahogy múlnak a hetek, a három ember egyre közelebb kerül egymáshoz. Maggie és Quinn érzelmei szinte észrevétlenül barátságból szerelembe fordulnak. Ám a férfi eltökélten szabadulni akar mindentől, ami régi életére emlékezteti. Ahhoz, hogy döntését megmásítsa, Maggie szerelme sem elég.
Ahhoz csodának kell történnie..
Számomra ez a könyv megtanította, hogy soha többé ne édesanyámat kérjem meg egy könyv megvásárlására és inkább menjek be az Alexandrába, vagy valamelyik másik nagyobb könyvesboltba a helyi bolt helyett, ahol 400 forintokért vagdalják a könyveket!
Az 5. fejezetig színtiszta önsajnálat az egész. Először, mert meghalt a felesége és rájön, hogy szar ember volt. A nő naplót vezetett, verseket írt hozzá s ezeket mazochistaként olvasgatja. Folyamatosan azon gondolkodik mit tehetett volna másképp, aztán megint hogy mennyire búsba kötötte a szeretett nőt. A feleség után jön a lánya, aki utálja az édesapját, mert az sohasem volt velük ráadásul csak az utolsó hetekbe értesítették anya betegségéről. Itt ismét jön az, hogy mert szegény Jane, meg bla bla az utolsó napokat maguknak akarták stb. Végül jön a fiúk, Doug, halála aki egy vitorlás táborba vesztette el az életét. A többi részbe jön tök hirtelenjébe az ötlet, hogy legyünk remeték éljünk egy vitorláson, majd vesz egyet Hollandiába egy halom pénzért, aztán hazamegy, hogy eladhassa a házát. Vihar, jön az ács, aki nem tud írni sem olvasni, megtanítja a gyerek összeismerteti a szomszédasszonnyal és napokkal később fura kis csapatot alkotnak, egymásba szeretnek és így tovább. Az egyetlen kiszámíthatatlan rész a lánya megbocsájtása. Ennyi gondolkodást igénylő olvasmány volt az egész könyvbe. A karakter leírások gyatrák, a könyvből szinte folyik a nyál és a giccs. Az biztos, hogy inkább előveszem ezután azt a könyvet, amit már vagy harmincszor kiolvastam, mint ezt még egyszer. Állítólag Danielle Steel jó író.. én kaptam volna csak ki rossz könyvet, vagy nincs érzékem a romantikához? Kitudja..
2/10
Tschüssi: Ayuno.~
